Évtizedekig azt hittem, hogy boldog gyerekkorom volt, de görnyedt hátú, önbizalom-szegény kislány voltam. Hat éves koromban gyógytornára íratott be anyukám, és emlékszem, hogy szégyenszemre rettentően sírtam az utcán, amikor az első alkalommal odavonszolt. Teljesen más gyakorlatokat kellett végeznem, mint a többieknek, és ez roppant kínos volt, ráadásul semmit sem használt. Később is rendszeresen hallottam, hogy „húzd ki magad”, de nekem az egyenes hát, a jó tartás elérhetetlen dolognak tűnt, mert rettentő kényelmetlen volt hátrahúzni a vállamat és egyenesen tartani a gerincemet. Legtöbbször csak azért is görbén tartottam magam.
A tornaórákat szerettem nagyon, kivéve a futást. Középiskolában a hosszabb futásoknál mindig szúrt az oldalam. Kérdeztem a tanárnőt, hogy ez mitől van, és azt mondta, hogy rosszul veszem a levegőt. Nem jutott eszembe megkérdezni, hogy hogyan kellene jól vennem, de bosszankodtam amiatt, hogy nem kaptam megoldást a problémámra.
A munkahelyemen a főnöknőmnek szép egyenes háta volt, meg is jegyeztem neki, mire ő ezt mondta: „úgy tartom”. Szántszándékkal tartotta egyenesen a hátát… Ez nekem teljesen új információ volt, bár korábban az osztálytársaim közül is volt, aki behúzta a hasát, és aztán úgy tartotta örökkön örökké… 🙂
A nyolcvanas években láttam először Etka Anyót, Kártyikné Benke Etkát a TV- ben, amint határtalan lelkesedéssel magyarázott fejen állva(!) Vitray Tamás műsorában a mozgásról, az egészségről, a jógáról. Nyitott gerinccel, szívbetegséggel született, fel volt mentve tornából, betegségtudatban élt, és a betegségei olyannyira szaporodtak és súlyosbodtak, hogy 55 éves korában alig bírt lemászni az ágyról. Ekkor találkozott a jógával, aminek hatására életmódot váltott; változtatott a gondolkodásán, a mozgásán és a táplálkozásán. Tanulmányozta az akkoriban fellelhető természetes gyógymódokat, hozzátette a saját felfedezéseit és életbölcsességét, és kialakította az Etka-jógát. Már a műsor alatt eldöntöttem, hogy előbb-utóbb Etka-jógázni fogok, mert ha egy „rozoga öregasszony” helyre tudott jönni tőle, akkor nekem, aki világéletemben egészséges és hosszú életű akartam lenni, ez kell. Az élet Etka anyót igazolta; 93 éves koráig jógázott, tanított, és sugározta a szeretetet.
Tetszettek Gillich István jógaórái, neki a dereka jött rendbe az Etka jógától, és a maga visszafogottabb stílusában, humorral fűszerezve adta át a jóga fortélyait. Már jól esett hátrahúzni a vállamat, egyenesen tartani a hátamat, és megtanultam, hogyan lehet légzéssel megszüntetni a szúrást az oldalamban, ha futottam. Volt a jógázók közt két idegesítő idősebb hölgy, akiktől a „falra másztam”. Folyton belekotyogtak, okoskodtak, rendszeresen megakasztották a jógaóra menetét. Elképedve és irigykedve figyeltem, ahogy a jógatanárunk bánt velük; mérhetetlen türelemmel, mosollyal, kedvességgel „építette le” őket. Azt gondoltam, hogy ezt meg szeretném tanulni.
Valamiért („egyszer jó lesz valamire”) leírtam otthon a gyakorlatok menetét, és István egyszer csak nekem szegezte az információt, mely szerint jógaoktatói tanfolyam indul, és rám gondolt. Hüledeztem, világéletemben lámpalázas voltam, mások előtt megszólalni nem az én világom, de Sodródó Sáraként mégis beadtam a derekam.
Etka anyó a tanfolyamon egyszer azt mondta: „ha valaki valamiért nem tetszik neked, akkor az azért van, mert te magad is olyan vagy.” Úgy véltem, hogy ez badarság, nekem nem tetszik egy oktatótársam, mert a rettentően magas hangján mindig okoskodik valamit, és én nem vagyok olyan. Döbbenten néztem magamba; eszembe jutott, mondták már nekem, hogy időnként túl magas hangon szólalok meg… És ezek szerint okoskodni is szoktam? Jesszusom….
Etka anyó jógája nem az elméletekről szól, hanem a gyakorlatról. Etka anyó jógája nem ér véget a jógaóra végén. A mindennapi életbe ültetjük a jógát, és eszünkbe jut napközben, hogy hogyan lélegezzünk, hogyan üljünk akár órákon át támaszkodás nélkül, hogyan mozduljunk autóvezetés közben, hogyan teregessünk, hogyan gyomláljunk a kertben, vagy hogyan mosogassunk hátfájás nélkül. Újra tanulunk járni is. A járás akkor szép, ha rugalmas, harmonikus, és mivel az izmaink és a gondolataink szoros összefüggésben vannak, harmonikussá és rugalmassá válik a gondolkodásunk is.
25 éve járok jógaórákra. Egyszer voltam csontkovácsnál, és azt mondta, hogy ragyogó állapotban vannak az ízületeim. Csináltak egy röntgent a csípőmről – azt gondoltam, hogy a csípőfájdalmamnak fizikai oka van –, de a röntgenes hölgy azt mondta, hogy szép gömbölyű az ízület, teljesen rendben van a porc. Etka anyó is mutatott két röntgenfelvételt, ha jól emlékszem, a saját gerincéről. Az egyik képen látszott, hogy teljesen el van meszesedve a gerinc, a másik évekkel később készült, és csak foltokban voltak rajta meszes elváltozások, a csigolyák ízesüléseinél feloldódott a mész! A mész tudvalevően nem oldódik, csak nagyon-nagyon minimális mértékben, de az ún. krokodil gyakorlatok ezek szerint tudnak valamit; segítik az oldódást. Etka anyó szerint a gerincgyakorlatok nem csak a mészlerakódást, hanem a merev gondolatainkat is oldják. Nem emlékszem, hogy nekem lettek volna valaha is merev gondolataim… 🙂
____________________________________________________________
Mindig fontosnak tartottam az egészséget, és vágyom a tartalmas, mosollyal teli, boldog, hosszú életre. Ezzel a témával szívesen foglalkozom, folyamatosan szem előtt tartom a fejlődést. A környezetemben gyakran boldogság-szakértőként funkcionálok; szorgalmazom az emberekhez ill. a világhoz való megoldás centrikus, derűs hozzáállást. Hiszem, hogy az energiadús, erőforrásos állapot a legfontosabb feltétele annak, hogy jól alakuljanak a kapcsolataink, elégedettek legyünk az eredményeinkkel és jó dolgok történjenek az életünkben. Célom, hogy minél nagyobb arányban tudjak hozzájárulni az emberek jókedvéhez, elégedettségéhez, az emberiség általános energiaszintjéhez, a tudatosodáshoz. A jógafoglalkozásokon erre kitűnő alkalom nyílik.
A jóga segít bennünket a fejlődésben, a fizikai tartás, és ezzel párhuzamosan a belső tartás erősítésében, segít az életmód fokozatos átalakításában, mind a mozgást, mind a táplálkozást, mind a gondolkodást tekintve.
Akiktől jógát tanultam:
- Elismert és szeretett tanárom, a természetgyógyászok igen sokoldalú, nagy tudású, végtelenül türelmes szakoktatója; Gillich István, aki agrármérnök, természetgyógyász, fitoterapeuta, jógaoktató, radiesztéta, bioenergetikus, méhész. Ezen kívül évtizedek óta a Galagonya-túra vezetője (minden hónap harmadik vasárnapján a Széll Kálmán térről indítja a gyógynövény ismereti túrát 9 órakor).
- Az Etka-jóga odaadó, és óriási szeretetet sugárzó megteremtője; „Etka anyó”, Kártyikné Benke Etka, aki gyerekkorában testnevelésből fel volt mentve, 55 évesen több betegséggel alig bírt reggel feltápászkodni, majd életmódot váltott, és 90 évesen makk egészségesen spárgázott az asztalon(:-) ), több könyvet írt. Legnépszerűbb a Létezünk és lélegzünk című könyve.
- Császárné Benke Mária , az Ami rajtunk múlik c. könyv szerzője, Etka anyó testvére, a hosszú élet varázsételeinek tanítója, „bűvös banya”;
Örömmel adom tovább minden jógázónak, amit megtanultam tőlük.
Szeretettel: Markó Krisztina
(vegyészmérnök, 20 éve jógaoktató, 8 éve EFT-mester és tréner.)
Szentendre, 2018. 08. 30.